Salgótarján régi ipari város amiről sajnos gyakan csak Győzike jut az emberek eszébe, pedig 1867-ben az országban elsők között épült vasút Salgótarjánig. A nagy múltú ipari városban korábban ipari üzemek sora működött, amelynek egy része több mint száz éves fennállású volt: Acélgyár, Öblösüveggyár, Síküveggyár, Tűzhelygyár, Bányagépgyár, Ötvözetgyár, Vegyépszer, BRG, Üveggyapot…. Mára ezeknek az üzemeknek a jó része sajnos eltűnt, időközben a kőbányák, és a város iparosodását elindító szénbányák is bezártak. Az ipar, néhány a régiekhez képest aprócska üzem kivételével halott, viszont, ha a jó oldalát nézem, tisztább lett a Tarján patak, valamint a völgybe szorult városka levegője.
Salgótarjánnak viszont van még egy egyenlőre kihasználatlan és kevesek által ismert kincse, a csodálatos természeti környezete.
Két vár figyeli egymást a közelben egymástól légvonalban 3 km-re, több geológiai tanösvény húzódik a környéken, a Medves fennsík Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltfennsíkja, körülötte két olyan a különleges bazaltorgonával, ami a világon csak négy helyen található…
Igazából ezt látni kell, ugyanis aki ezen a környéken egyszer már barangolt, az biztos, hogy később is visszatér ide.
(Meggyőződésem, hogyha jönne egy királyfi, sok-sok millióval a zsebében és a környék idegenforgalmának fellendítésére fordítaná – például többek között a fogaskerekű helyreállításra – a Medves fennsík és környéke felébredne csipkerózsika álmából, hisz a vidék meseszép. Ez viszont turisták hadát jelentené, ami némileg csökkentené a hely varázsát. Úgyhogy kedves látogató summa-summarum, jobban teszi, ha most látogat hozzánk, amíg a félig feledett vidék turistaútjain a túrázók köszönnek egymásnak és nem egymást lökdösve, kerülgetve tudnak csak haladni.)
